3. - Új "barátok"

Hey sweeties. *-*

Érkezik a harmadik rész, ahogy ígértem. :3

By the way... kicsit még húzom az agyatokat. :*

* Bethany szemszöge *

Végig néztem a szokatlanul "sok emberen", és próbáltam kitalálni, hogy kik is lehetnek.

Először is ott volt Anny, aki szokásához híven a sor szélén ült, és kifogástalanul volt felöltözve. Az ölében May foglalt helyet, aki úgy mosolygott, mintha muszáj lenne. Anya és apa épp beszélgettek, de ahhoz képest szépen kicsípték magukat. És most jön a fekete leves... ott ült még egy hosszú, szőke hajú lány, szoknyában, és rövid felsőben, mellette pedig két fiú, akik teljesen úgyan úgy néztek ki, de még a szemük színe is ugyanolyan zöld volt. Mellettük egy idős nő, és egy férfi ült, feltételezem a szüleik...

- Csak, hogy felébredtél - mosolygott vidáman anya.

- Bár ne tettem volna - suttogtam magamnak. - Szerintem fel megyek átöltözni - közöltem, miután rájöttem, hogy még mindig a szakadt superman-es pólómban, és egy kopott melegítőnadrágban álldogáltam.
- Siess kicsim! - mondta anya erőteljes pillantással jelezve, hogy muszáj.
- Megyek veled! - jelentette ki meg, mire a két srác felröhögött, May pedig leugrott az öléből. Összeráncolt szemöldökkel tisztáztam magamban, hogy valószínűleg nem leszek jóban a két fiúval.
Felszaladtam a szobámba, meg se várva Anny -t, mivel már milliószor volt itt, valószínűleg nem fog eltévedni az emeleten. Kiszedtem valamit a szekrényemből, és magam elé igazítottam, pont mire Anny beért, majd miután felmutatta a két hüvelykujját jelezve, hogy jó lesz, a fürdőbe indultam. Félig nyitva hagyott ajtó mellett öltöztem, miközben faggattam szegény.
- Ők kik, te hogyhogy itt vagy, és miért nem ébresztett fel valaki, hogy legalább ne ebben a béna cuccban menjek le?
- Bethany csillapodj. Egyrészt... új szomszédaitok vannak - kezdte, de én döbbenten a szavába vágtam.
- Várj, én miért nem tudtam róla? Azt se értem hova költöztek, ha nem húztak föl hirtelen egy házat, mivel senki nem említette, hogy költöznének valahonnan.
- Johnson -ék két hete költöztek el... Jézusom Beth, még én is tudtam róla - szörnyülködtem.
- Hagyjuk, szóval szomszédok... hurrá. Te hogyhogy itt teremtél?
- Mesélni akartam neked a tegnapi vacsoráról, de aztán anyud nem engedte, hogy felkeltselek. Ne kérdezd miért.
- A két évvel ezelőtti eset után talán abban reménykedett, hogy nem kelek fel, mielőtt elmennek - nevettem fel, miközben immár normális ruhában, visszasétáltam a szobámba. - Ez válasz a a harmadik kérdésre is...
- Egyébként nem szimpatikusak. A csajra inkább nem mondok semmit, nem akarok bunkó lenni, ha megismered őket, úgy is megteszed helyettem, de a két srác rosszabb. Tizenkilenc évesek, könyörgöm, és gyerekesebbek mint a kis hét éves May - közölte.
- Akkor karácsonyra megkapják a régi barbie babáit. Ő már úgyse használja őket - röhögtem fel, mire Anny büszkén, és szinten nevetve próbált kinyögni egy mondatot.
- Kezded.

* Két nap múlva *

* Felix szemszöge *
Ogge meggyőző képessége hihetetlen. Miután aznap beszéltem Anny -vel, annyira fel voltam pörögve, hogy végül felhívta Katiat, és lebeszélte vele, hogy ha már ennyire fontos nekem, engedjen el minket, így le lett beszélve, hogy pár nap, és indulunk Londonba. Mindezt, hogy békén hagyjam és aludhasson. Mondanom se kell, visszagondolva mindig elkap a röhögőgörcs, mert ez rosszabb mint amikor részeg vagy. Mert akkor legalább egyik hülyeségedre se emlékszel.
Ma se voltam túlságosan kibírható, ezt többször megemlítették, de nem érdekelt. Minden utazás előtt izgulok, most különösen. Többször beszéltem azóta Anny -vel, ami valljuk bejól jött, hiszen nélküle kicsi lenne az esély, hogy megtaláltam volna. De ezek után, hogy összebarátkoztam a legjobb barátnőjével könnyebb lesz mint elmenni a fürdőig.
Mikor megérkezünk Londonba, Anny ott fog várni minket a reptéren, és még az időpont is tökéletes lesz, hiszen valamikor délután egy körül fogunk odaérni, és utána elvisz minket Bethany -hez.
Kíváncsi vagyok... túlságosan is.
- Haver! Gyerünk - ordította Oscar, mire én felkaptam a fejem, és utánuk futottam, mivel nem állt szándékomban lekésni a gépet.
- Izgulok - jelentettem be, mikor már fent ültünk a gépen, és próbáltunk kényelmesen elhelyezkedni.
- Észrevettük - vágta rá Ogge, mire Omar felröhögött.
- Utoljára akkor voltál ilyen, amikor tetszett valaki.
- Honnan tudod, hogy most nem erről van szó? - poénkodott Oscar is.
- Kussoljatok be - nevettem én is. - Nem tetszik...
- MÉG - vágtak a szavamba egyszerre.
- Ah, ti mind utáltok engem - jelentettem ki.
- Ez pont annyira igaz, mint hogy titokban a pincénkben tartok egy unikornist - mondta komoly fejjel Oscar.
- Nincs is pincénk - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Genius - sóhajtott.
- Van, egy unikornisod, és nem szóltál, kapott észbe Omar, mire mindenkiből kitört a röhögés, amit nem is tudtunk hamar abbahagyni.

Ui.: Muszáj volt... annyira jó húzni az agyatokat (khm... Viki), na meg az unikornis "poént" se hagyhattam ki a végéről, imádom őket. :3 :"D
Na szóval, várom a véleményeket, és köszönöm a két feliratkozót. *-*
xo;<3