1. - Tervek és kapcsolatok.

Alohaaaa!

Megérkeztem a következő résszel. :3




* Felix szemszöge *
- Egy mosoly életmentő tud lenni - mondtam ki, mire mindenki elgondolkozva nézett maga elé, majd bólogatni kezdtek.
Pontosan tudtam, hogy ez a mondat most terjedni fog. Az interjú közben elhatároztam, hogy mindenképp el akarom ezt kürtölni, mert bízom benne, hogy valamilyen módon ez majd eljut hozzá.
Senki ne gondoljon rosszat, nem estem bele, egyszerűen csak nem tudtam túllépni rajta, és azon amit mondott. Ami elhangzott a válaszomban mind igaz volt, mert soha nem fogom elfelejteni, és talán borzalmas klisének hangzik, de neki köszönhetek mindent. Ez a banda az életemet jelenti, ahogy a tánc is, és ha ő akkor nincs ott a tetőn, talán nem élek a lehetőséggel. Persze más is meggyőzhetett volna... de ő mindenkinél előbb megtette.
Mire feleszméltem a bambulásból, már mindenkit végigkérdezett ezzel kapcsolatban. Nem volt túl hosszú ez az interjú, alig kérdeztek valamit, vagy egyszerűen mi húztuk el az időt a válaszokkal, de hamar vége lett.
Utoljára belemosolyogtunk a kamerába, majd mindenki elengedte magát, mivel vége volt, és nem kellett folyton mosolyogni, meg hasonlók.
- Még egyszer kösz srácok! - mondta Ellie, majd a kis papírjaival együtt kisétált a szobából.
- Felix... - kezdte Omar.
- Tudom - válaszoltam. - Csak ti tudtatok róla.
- Sejtem, hogy mit akartál ezzel, de... mennyi esélyed lehet?
- Fogalmam sincs, én csak meg akarom találni, és megköszönni neki - válaszoltam, de ők úgy gondolták ez a válasz még nem volt teljes, így kiegészítették a legfontosabb dologgal, amire eddig csak egyszer gondoltam.
- És megismerni - mondták egyszerre.
- Jó... talán - adtam be a derekam. - Mi lenne ha vissza mennék Londonba?
- Persze, és öt százalék esélyed van arra, hogy szembe jön veled az utcán - vágta rá Ogge.
- Jó de ott többen ismerik.
- Hát nem tudom. Minden esetre most ráérünk, egy próbát megér. Mi is megköszönnénk neki... hát szóval téged - nevetett Oscar.
- Tehát megpróbáljuk - tisztáztam.

* Bethany szemszöge *
Bevallom kíváncsi lettem, és rákerestem a bandára, mint ahogy mindenki tenné. Tetszett amit csináltak, utólag belegondolva nem néztem volna ezt ki Felix -ből.
A helyzet az, hogy úgy éreztem előnyben vagyok. Tudom a nevét, azt hogy mivel foglalkozik, ellenben ő talán a kinézetemre, ha emlékszik... Szeretnék vele újra találkozni. Tavaly ilyenkor törékenynek tűnt, de ahogy most beszélt, sokkal inkább az jött le, hogy megváltozott, és határozottabb lett. Talán tényleg igaz amit mondott, és sikerült "megváltoztatnom". De szerintem a körülmények miatt változott.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, mire én ijedten kaptam a telefonomat a fülemhez, és szóltam bele.
- Haló? - kérdeztem.
- Beeeeeth - kezdte Anny.
- Mondd, mit szeretnél - vágtam rá rögtön.
- Kéne egy kis segítség... Eljössz velem vásárolni? Utána elmehetnénk görkorizni, mert azt meg te szereted. De csak hatig tudok.
- Tíz percet kérek, és ott vagyok nálatok - sóhajtottam, majd rögtön ki is nyomtam a hívást.
Hamar elkészültem, mivel eleve már két óra elmúlt, és fel voltam öltözve meg mindenféle, szóval időben el tudtam indulni, és kevesebb mint tíz perc alatt ott voltam, mivel nem laknak messze.
Ahogy a ház elé értem, kivettem a fülhallgatót a fülemből, és már épp meg akartam csörgetni Anny -t , amikor nyílt is az ajtó, és kirohant rajta. Egy lendületből átugrotta az alacsony kaput, majd megragadta a karomat, és rohanni kezdett. Nem kérdeztem semmit, csak loholtam utána, mielőtt bármit is mondana. A belvárosban laktunk, szinte semmi sem volt messze, így nem tartott sokáig eljutni a plázáig.
Beérve az épületbe Anny megállt, és a falnak dőlve fújta ki magát.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Tudod kik vannak nálunk?
- Most nincs kedvem találgatni - ráztam meg a fejem.
- Apám áthívta Maggie szüleit, és hozták magukkal az említett fogyatékos barbiet is - sóhajtotta. - Szóval megmondtam apámnak, hogy ha ott akar látni este azon a megnyitón, akkor hadd menjek el abból a házból.
- Szívás - nyögtem, miközben próbáltam kifújni magamat. Utálok futni, ezt nagyon jól tudja, ezért türelmesen várta, hogy kifújjam magam.
A vásárlás úgy ment mint általában, amikor én csak kelléknek vagyok ott. Leültem, megvártam amíg válogat, és ha talált valamit felpróbálja én meg mondok rá valamit, és vagy  meggyőzi, vagy nem. Untam az egészet, nem szerettem vásásrolni, se magamnak, se másoknak, ezért voltam folyton bajban karácsonykor, meg szülinapoknál.
- Anny! - mondtam.
- Igen? - kérdezte kinézve rám a fülkéből.
- Elmehetek inni valamit?
- Menj csak. A bolt előtt találkozunk - válaszolta.
Nagy lendülettel el is indultam, de aztán pechemre beleütköztem valakibe. Mikor felnéztem csalódnom kellett, azt hittem, hogy legalább nem ismerem, és akkor egy bocsánatkéréssel el van rendezve, de természetesen én nem vagyok ilyen szerencsés.
- Mrs. Lee, jó napot! - köszöntöttem hamis mosollyal.
- Szia Bethany, hogy telik a hétvégéd? - kérdezte.
- Jól, köszönöm. És önnek?
- Szintúgy. Na de elengedlek, biztos van jobb dolgod, mint itt álldogálni. További jó hétvégét - köszönt el.
- Magának is - kiáltottam utána, majd sarkon fordulva kisiettem az üzletből, és célba vettem az egyik kávézót.
Kértem magamnak egy gyümölcsös teát, majd leültem egy asztalhoz, és megvártam amíg kihozzák. Telefonommal babráltam, mikor letették elém a teát, és mivel már ki is fizettem, felvettem az asztalról a papírpoharat, és lassan iszogatva visszamentem a bolt elé.
Furcsa volt, hogy hétvége ellenére nem nyüzsögtek úgy az emberek, csak páran lézengtek, és ültek a padokon. Mivel mindegyik foglalt volt, és nem volt aki ne tudna kikerülni a "tömegben", így leültem a bolt bejáratához, és nekidőltem az üvegnek, miközben megittam a teámat.
Nem sokkal később Anny ült le mellém.
- Végeztem - jelentette ki.
- Be akarsz még menni valahova?
- Nem - rázta meg a fejét. - Megnézhetek valamit a telefonodon?
- A tiéd nincs itt? - kérdeztem hitetlenül.
- A nagy rohanásban otthon hagytam - nevetett fel.
- Tessék - adtam a kezébe, majd egy párt kezdtem figyelni, az előttünk lévő padon.
Ölelgették egymást, és boldogok voltak. Vidáman beszélgettek, miközben a fiú a lány lábait az ölébe húzta, majd újra átölelte, és a fülébe súgott valamit. Sosem volt még részem ilyesmiben... De annyira tetszik, ahogy ezt csinálják. Ilyen téren hihetetlenül lányos vagyok, talán jobban is mint kéne. Mindig ilyen kapcsolatot akartam.
- Te, ez meg ki? - bökött oldalba Anny, mire én a telefonomra kaptam a tekintetem, és elpirulva láttam, hogy Felix mosolygós feje virít a kijelzőn még a délutáni kutakodás miatt.

Ui.: Néhány helyen nincs túlzottan "hivatalosan" megfogalmazva, mivel eleve egy ember szemszögéből van megírva, és nincsenek túl sokan, akik komolyan szoktak fogalmazni...
xo;<3